Menu Close

Nem mind diszlexia

A legtöbb gyermeknek nem okoz problémát,hogy megtanuljon olvasni, de vannak olyanok is, igen komoly arányban (kb. 30%), akiknek olvasási nehézségeik vannak. Az olvasási nehézségek nem jelentik azt, hogy a gyermek egyértelműen diszlexiás ( a valódi diszlexiások aránya nagyjából 8-10%-ra tehető), de a később felmerülő problémákat csökkenthetjük, ha odafigyelünk a korai jelekre, és időben reagálunk rájuk. Az olvasás elsajátítása azt jelenti, hogy a gyermek képessé válik arra, hogy gondolattá alakítson át egy vizuális jelekből álló sort. Ez elég bonyolultnak tűnik, mégis a többségnek nem okoz különösebb gondot (főleg, ha hagyják a gyereket, hogy az egyéni tempójának megfelelően haladjon az olvasástanulásban, és megfelelő módszereket alkalmaznak). Ahhoz, hogy megelőzhető vagy csökkenthető legyen az olvasási nehézség, diszlexia, vagyis a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar, fontos a tünetek korai felismerése, akár már óvodáskorban. Számtalan jele van már óvodáskorban, hogy a későbbiekben diszlexiás lehet a gyermek, vagy legalábbis veszélyeztetett. Mindenképpen intő jel, ha nehezen tájékozódik térben, kortársaihoz képest ügyetlen, nincs tisztában az irányokkal. (Itt elsősorban az előtte-mögötte-fölötte-alatta relációk az érdekesek.) A balkezesség önmagában nem utal diszlexiára, ellenben, ha keresztpreferncia van: balkezes és jobb lábas, jobbszemes (vagy éppen fordítva) Utalhat veszélyeztetettségre, hogy a gyermek későn és rosszul artikulálva kezd el beszélni. Szegényes a szókincse, nehezen adja vissza a hallottakat.  A motoros képességek tekintetében is gyanakodhatunk, ha gyermekünk nehezen kapja el a labdát, rosszul fogja a ceruzát, túlságosan rányomja a papírra vagy éppen ellenkezőleg, alig látszik a rajza a felületen. Rajzai aránytalanok, bizonytalan a figurák egymáshoz való helyzete. Nem tud vonal mentén ollóval vágni, a ruháját begombolni, gyöngyöt fűzni. A cipőfűzőjét még az óvodáskor végén sem tudja bekötni. Nagycsoportban sem képes a lépcsőn váltott lábbal menni, és nem tud hátrafelé járni. 

Ezekre a gyerekekre jellemző, hogy szétszórtak, nem képesek egy dologra koncentrálni, minden apró részletben elmerülnek, emiatt könnyen kizökkenek a fő tevékenységükből. Összekeverik az időbeli sorrendet, például ha elmesélik a nap történéseit. Nem tudják a napszakok, napok, hónapok, évszakok neveit,és helytelenül használják a ma, tegnap, holnap, előtte, utána fogalmakat. A mondókákat, verseket nehezen tanulnak meg és pontatlanul idézik fel. A rímeket nem érzik, nincs ritmusérzékük. A látási és a hallási észlelésben is adódnak problémák. Előfordul, hogy bizonytalan a forma, a nagyság, a szín felismerése vagy megkülönböztetése. Nehezen látják meg a különbséget és a hasonlóságot formák, ábrák között. A hangok megkülönböztetésében is akadnak zavarok: bab-pap, ég-ék, különbözőségét nem hallják meg. Magatartásukban is adódhatnak problémák, ők az ovi bohócai vagy állandóan csúfolódnak, agresszívek, és mindig fel akarják magukra hívni a figyelmet. De ennek éppen az ellenkezője is előfordulhat: nem barátkoznak másokkal, magukban játszanak, zárkózottak. A diszlexia öröklődő is lehet. Természetesen egy tünet megjelenése nem jelenti azt, hogy azonnal diszlexiásnak kiáltsunk ki egy gyermeket, de érdemes odafigyelni és konzultálni az óvónőkkel vagy egy fejlesztő pedagógussal. Születéstől kezdve nagyon fontos a mozgásfejlődés megfigyelése, gyakran a tanulászavar visszavezethető a nem megfelelő mozgásfejlődésre. A mozgásfejlődésnek ugyanis hatalmas szerepe van az idegrendszer érésének szempontjából. A mozgás segítségével fedezi fel a csecsemő környezetét és tanulja meg uralni a testét. Ezért már csecsemőkorban figyeljünk fel arra, ha a mozgásfejlődésben eltérést tapasztalunk: későn ül, későn kezd állni, járni illetve ha valamelyik mozgás kimarad vagy felcserélődik, például nem kúszik, nem mászik, a mászást megelőzi az állás. A tünetek együttesen és külön-külön is jelentkezhetnek, formájuk lehet enyhe és súlyos is. Ha a szülőben bármikor felmerül a gyanú, hogy valami nem a megfelelőképpen alakul gyermekénél, akkor mielőbb konzultáljon az óvónőkkel, logopédussal, fejlesztő pedagógussal, vagy forduljon a Nevelési Tanácsadó szakembereihez.

Veszélyeztetettség esetén óvodás és iskolás korban is hasznos segítséget nyújtanak a mozgásterápiák, kiemelten az Alapozó terápia.