Menu Close

… ha anyu nem tanár…

Az az elmúlt néhány napban-órában kiderült, hogy a pedagógusok minden tudásukat és elhivatottságukat arra használják, hogy megfeleljenek a különleges helyzet okozta kihívásnak. Éjjel-nappal azon dolgoznak, hogy egy még nem létező rendszert tegyenek átláthatóvá, használhatóvá. Az eredményesség még kérdés.

Megváltoztak a szerepek.

Most is a pedagógusokon van a súly, hogy a tananyagot élményszerűvé, könnyen emészthetővé tegyék, ugyanakkor nehezített a pálya.  A tanárember a személyiségével dolgozik. Azzal hat, ha hat,  és  a „Mit tanultunk?”-ra is csak akkor emlékszik a gyerekek zöme, ha a „Hogyan tanultunk?” élmény.

A különböző kommunikációs csatornák lehetővé teszik, hogy mindenki a saját egyéniségének, vérmérsékletének, és persze technikai tudásának megfelelően közöljön megtanulandó, feldolgozandó információkat.

Ugyanakkor a tanulás feltételeit, a megfelelő környezetet most a családoknak kell megteremteniük, ami nem kis feladatot ró a szülőkre.

Először is, türelem kell, nagy-nagy türelem.  Annak a hite, hogy mindenki a legnagyobb jószándékkal dolgozik és próbál a kihívásnak megfelelni. A megfelelő, vagy tökéletes megoldást nem kínálják tálcán, lépésenként tudjuk, közös erővel kiépíteni. Másrészt értelmezhetjük lehetőségként egy olyan atomi rendszerű szokásrend kiépítéséhez, ami az oktatásban forradalmat hozhat. Használjuk a jelen állapotot jól!

S hogy mi a teendő, ha megérkezik a tananyag, ha otthon van a füzet, a tankönyv, ha működik az online rendszer?

A gyerekek egy része önindítatásból nekilát és „megeszi”, feldolgozza a tananyagot, még kutatásokat is végez, hogy kiegészítse tudását.

A nagytöbbség egy kis noszogatással rávehető, hogy a hirtelen jött „szabadság” mellett érzékelje a feladat meglétét is.

Lesznek, akik csak komolyabb odaszorítás eredményeként végzik el a feladatukat.

Azonban akárhogy is, de az új helyzet új szerepek felvételét kívánja meg a felnőtt társadalomtól. Hogy az átállás a lehető legzökkenőmentesebb legyen, hogy lehetőleg elkerüljük a konyhaasztal fölötti csoportos zokogásokat, fontos odafigyelnünk a részletekre, a hogyanokra:

–          Teremts nyugodt, rendezett környezetet!

–          Ha valamire nem tudod a választ, nézzetek utána együtt, kérdezzétek a tanárt, rendelkezésetekre áll majd. Ne állj elő egy kb-megoldással!

–          Tapasztalat, tapasztalat! A tanulás leghatékonyabb formája a megtapasztalás. Lehetőség szerint minden kérdést modellezzetek!

–          Használjatok eszközöket! Ezek a háztartásban fellelhető legegyszerűbb tárgyak is lehetnek, nem kell külön beszerezni semmit! (PL.: matek: 10-es számkörben való számláláshoz egy marék ruhacsipesz, 100-as számkörben egy marék lencse, stb.)

–          Olyan napszakban dolgozzatok, amikor a megfigyeléseid szerint a legaktívabb a gyerek!

–          Az interneten való munka legyen a jutalom. Ez egy önmagát jutalmazó rendszer lehet, ha a feladat elvégzése után nem akad rá a kisfiad/lányod kontroll nélkül a netes tartalmakra.

–          Ha már elmúlt az esti mesék időszaka, térjetek vissza hozzá! Semmi nincs jobb hatással az anyanyelvi nevelésre, mint a rendszeres olvasás, felolvasás, vagy szöveghallgatás. Válogass több szerzőtől, sok témában! (Akár saját szórakoztatásodra is. A hajdani kötelezők újraolvasása meglepően jó élmény.)

–          Ha kis helyen is vagytok összezárva, mindig legyen mozgás a napban, ezt is kötheted napszakhoz, de a lehetőségnek adottnak kell lennie. (Régi idők esti tornái? J )

–          Lego, lego, lego!

–          Ha tanulási nehézséggel küzd a gyermeked, nehezebb dolgod van. Még egy nagy adag türelem, és speciális feladatok, fogások, amiknek a tanítóknál, fejlesztőknél és szaktanároknál kérdezz utána!

És talán a legfontosabb:  a gyerekek minta után tanulnak. Az egy-két hónapos veszteséget, amit ez a helyzet teremt, az esetek többségében könnyedén behozzák majd a gyerekek. Nem azon kell görcsölni, hogy vajon a másodikos gyermeked az összetett szavak természetét illetően mennyire lesz tájékozott május másodikára. Sokkal meghatározóbb az a minta, amit azzal nyújtasz neki, hogy hogyan viselkedsz kritikus helyzetben, megváltozott körülmények között. Ez biztosan beég, és csomag lesz egész életében.

 És ha elfogyott a tanulnivaló? Adj neki olyan feladatokat, amivel hozzátehet a család életéhez- lehet ez háztartási munka is, de megbízhatod a heti rendszerességű társasjáték-est levezetésével, vagy rábízhatod az esti felolvasást a kistesóknak. Érezze, hogy fontos amit csinál, hogy rajta is múlik a sorsának alakítása, hogy szükség van arra, amit tesz!

Legyetek türelmesek!