Menu Close

Ha megtelt a konyhaasztal, avagy hogy tanulunk otthon…

Egy újabb kedd reggel, amikor nem a megszokott mondatok hangzanak el. Sehol egy keljélmárfelszaladjunkmertmegintadugóbanfogunkállni. Nem felejted otthon a gyerek tornazsákját, és nem kell boltba sietned.

Lassan indul a nap, bár az iskolai ajánlások, és a hétköznapi ösztönök mentén kialakított menetrend egészen jól megy már- az ebéd pontosabban zajlik, mint a munkahelyen- nem ezek a mozzanatok lesznek azok, amiket magunkkal viszünk „azutánra”.

Vannak olyan képek, amik bevésődnek a mindennapok változatlanságában, és azzal a érzéssel töltenek el, hogy rendben van/lesz minden.

Ilyen a konyhaasztal képe, ahol a reggeli végeztével a lakásban fellelhető  minden infotechnikai eszköz ott tornyosul, tetején néhány tankönyv, füzet, dísznek egy-egy teás, vagy kávéscsésze, és az egészet valami halovány glóriába burkolja az erőtlen napfény.

Aztán a szótlanság, a csend jutalma. Amikor minegykiünknek van alkalma arra, hogy elvonuljon, ha csak egy széken üldögélve olvasni-firkálni is, de egy kicsit máshová helyezni a tudatot, nem pedig a feladatot darálni.

A türelem és elengedés, amikor rájövünk, hogy nem lehet egy kis lakásban egyszerre három konferenciabeszélgetést lebonyolítani, még akkor sem, ha mindenki a saját eszközén dolgozik. Pláne, ha nincs is annyi, ahányan vagyunk.

A rutin kialakítása könnyebbé teheti a napot, a rend és tisztaság fokozhatja a kényelemérzetet, de ami az előkerülő társasjátékok és a még ingatag lábakon álló újféle hetirend mögül felsejlik, az a személyes kapcsolatok luxusa.

Nagyon  kevéssé számít, hogy van-e külön szoba, hogy a gyerekek megcsinálják a feladatukat. Még az is majdnem mindegy, hogy van-e elég megfelelő eszköz a feladatok elvégzéséhez. A környezet nem a fizikai lehetőségektől, adottságoktól, hanem a benne megjelenő szereplők egymás felé fordulásától, a csöndektől, a türelemtől és a jelenléttől lesz tanulásra alkalmas. Minden egyéb másodlagos.

(Meg amúgy is zárva van az IKEA. J)

+1

Legyél türelmes magadhoz is! Az elmúlt napokban-hetekben párhuzamosan csináltad azokat a dolgokat, amiket egyébként- jó esetben egymás után szoktál.  Az új felállásban nemcsak a gyerekeket illeti meg a türelem, hanem minket felnőtteket is.  Viszont ami jó hír lehet, hogy az emberi szokások néhány hét alatt átstrukturálhatók, vagyis a hipergyors felületes érintésekről van esély átszokni a luxusminőségű személyes kapcsolatokra.