Menu Close

Mi az Ayres terápia? (I.)

A szenzoros integrációs terápia elméleti modelljét és az erre épülő gyakorlati terápiás módszert Jean Ayres amerikai neuropszichológus dolgozta ki elsősorban tanulási zavarokkal küzdő gyerekek számára. 1972-ben jelentette meg “Szenzoros integráció és tanulási zavarok” című könyvét.
Ayres- aki kiskorában maga is tanulási problémákkal küzdött- az idegrendszer fejlődésével és működésével kapcsolatos új ismeretek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a tanulási zavar hátterében valószínűleg az érzékelés során az agyba jutó különféle ingerek nem megfelelő értékelése, feldolgozása illetve összehangolása állhat.
A külvilág ingereit összehangoló agyi folyamat, vagyis a szenzoros integráció az idegrendszer különböző, hierarchikusan szervezett szintje valamint a két agyfélteke között valósul meg. Ayres a mozgásból eredő ingereket, s főleg az egyensúly szervből jövő ingereket tartotta legfontosabbnak az integráció folyamatában, s a vesztibuláris apparátusnak – mintegy mindent egyesítő vonatkoztatási rendszernek – kiemelt szerepet tulajdonított. Az integráció folyamatában fontos szerepe van az izmokban és ízületekben lévő proprioceptorokból érkező ingereknek, a bőrben lévő receptorokból érkező ingereknek valamint a vizuális ingereknek. A szenzoros integrációs terápia elsősorban ezt a három érzékcsatornát veszi célba, az auditív és egyéb érzékletek bevonásával támogatva. Az amerikai kutatónő úgy találta, hogy egyes gyermekeknél a különböző irányokból a központi idegrendszer felé közvetített ingerek nem jól állnak össze “egésszé”. Viselkedésük így nem lehet kellően adaptív, nem tudnak megfelelően alkalmazkodni a környezethez és a helyzetekhez, ráadásul amihez alkalmazkodni próbálnak, az bizonyos fokig egy torzított valóság. Mindez ördögi kört eredményez, mivel a szenzoros integráció legjobb fejlődése éppen az adaptív válaszok megjelenése során történhet meg.

Leave a Reply